A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria aktuális kiállításán az alfa generációhoz tartozó pályakezdő művészeket kérte fel, hogy szólítsák meg saját korosztályukat, mutassák meg, mi érdekli a digitális nindzsáknak becézett nemzedéket. Ezen belül is kiemelten azt, hogyan viszonyulnak az őket körülvevő, életük mindennapjait meghatározó digitális világhoz.
Az alfa nemzedék beleszületett a digitális világba. Már az anyatejjel szívták magukba az okoseszközök használatát, otthonosan mozognak az online térben. Életük egy erősen vizualizált és túlzottan ingergazdag, szuper sebességgel változó virtuális világban zajlik. A globalizált digitális univerzum és benne a közösségi média nyomása meghatározta a világhoz való hozzáállásukat, életszemléletüket, fogyasztási szokásaikat. Így a kultúra területén is kihívást jelent, miként lehet velük a hagyományos múzeumi kiállítási formákat megkedveltetni, azokat elfogadtatni. Megoldás lehet az alfák bevonása magába a kiállítás megrendezésébe, ahogy ezzel a Ferenczy Múzeumi Centrum próbálkozott 2024-ben, amikor a Finom ételek – A gyűjtemény diákszemmel című tárlathoz a nemzedék tagjait kérte fel a kurátori szerepre. Döntsenek ők, mi érdekelheti a korosztályukat. A Deák17 egy ehhez hasonló utat választott legújabb tárlata során.
Az Ipad-nemzedék tagjai ugyanis avatarok, profilok, filterek uralta online térben élik mindennapjaikat,
amely meghatározza identitásukat, ugyanakkor kétélű fegyverként nemcsak segít a személyiség kiteljesítésében, egyben közösségi nyomásgyakorlási eszközként súlyos személyiségzavarok és torzulások kialakulásához is vezethet. Ehhez jön még a mesterséges intelligencia gyors ütemű térnyerése, amely egyre jobban elmossa a valóságérzékelésünk határait. Egyre nehezebben különböztethető meg egymástól a virtuális tér generálta valóság és a valódi élet.
A #CONNECTED című kiállításon tizenegy alkotó műveit láthatjuk. Bár többségben vannak a nem tradicionális médiumok (számítógépet használó művek), azért találunk hagyományos táblaképeket és pár átmeneti, különböző technikákat ötvöző munkát is. Annak ellenére, hogy a pályakezdő alkotók friss szemmel, a mai fiatal nemzedék nyelvén kommunikálnak alkotásaikban, mégis számos esetben visszanyúlnak a művészet- és kultúrtörténet korábbi trendjeihez, műfajaihoz, stíluseszközeihez, szimbólumaihoz és toposzaihoz. Ezáltal is jelezve, hogy értékálló csak az lehet, ami ötvözni tudja a jelent és a múltat.
Az internet szabadságához hasonlóan a kiállításnak sincs kötött, kijelölt útvonala,
mégis a kurátoroknak, Fehér Virágnak és Kovács Kingának köszönhetően a műveknek sikerül egymásra reflektálniuk, párbeszédet folytatniuk. Ahogy a műveket kísérő hashtagek sem üres kategóriákként szolgálnak, hanem csomópontok, amelyek összekötik és átjárhatóvá teszik az alkotásokat, segítve, hogy mindenki a maga útját járja be.
Laczkó Dávid, Mihályi Bálint, Onozó Csenge és Rósz Anna hagyományos táblaképekkel van jelen, bár a médiaművész Rósz Anna Flórája egy számítógéppel készült alkotás. Ugyanakkor közös pontnak tekinthető, hogy Laczkó Dávid kivételével mindannyian a mangák és animék popkulturális irányából indulnak ki.
Rósz Anna animációs avatarja a közösségi médiából érkező és a mai tinik testképét negatívan befolyásoló nyomást reprezentálja,
annak a tökéletességig fokozott és filterezett valóságtorzító hatására helyezve a hangsúlyt. Míg a korábbi nemzedékeknek a divatmagazinok, a szupermodellek és a Barbie-k diktálták a követendő mintát, addig ezt mostanra leginkább az ázsiai animációk váltották fel. Mihályi Bálint Hiro Protagonist I.-II. képének címe is egy 1992-es amerikai sci-fi regény, a Snow Crash főszereplőjére utal, ami egy 2014-es Disney-animációs filmfeldolgozás révén vált a tömegkultúra részévé. Onozó Csenge airbrush technikát felhasználó akrilfestményein is a videójátékok, animék kedvelt karakterei jelennek meg, mint Pikachu vagy az amerikai képregényhős és GIF-figura, Pusheen, a macska. A popkultúra ikonjainak beemelése a művészetbe nem újkeletű. Gondolhatunk itt az angol Kitajra vagy a nemrég elhunyt Koncz András műveire, de a magyar származású Bozó Szabolcs nemzetközi sikerére is, akinek tavaly a NEO Kortárs Művészeti Térben láthattuk klasszikus rajzfilmfigurák ihlette festményeit.
Boruzs Boglárka és Ladányi András ready-made installációi hétköznapi tárgyak felhasználásával készültek.
De míg Boruzsnak az acb Galériában helyet kapó Plasma Rising című tárlatán sikerült egy izgalmas, apokaliptikus sci-fi univerzumot teremtenie, itt az elektronikus hulladékokból és színezett műgyantából felépített installációja megmarad az ötletes sziporkák szintjén. Ladányi Bárányszámolója annál érdekesebb. A nemezelt fehér birkagyapjún legelésző zöld színű, betonrács elemekből alkotott bárányokkal maga a mű is a természet kifordításaként értelmezhető. Az installációt egy dobozfoglalkozás teszi interaktívvá, egyben a látogatók kézügyességét próbára téve. A megadott mintarajz alapján bárki elkészítheti a maga fonalbirkáját, és megnézheti a kész alkotását az installáció UV-fénnyel megvilágított terében.
A technológiai alapú, számítógépes alkotásoknál (Bácsi Barnabás, Császár Veronika, Dontasz Zoi, Illés Dóra, Tihanyi Áron) is az interaktív, a közönséget bevonó munkák az izgalmasabbak. Császár Veronika Gril desktopja időutazás a digitalizáció őskorszakába, a kora 2000-es évek világába. A mai szemmel mulatságosan egyszerűnek és kissé együgyűnek tűnő játékokban például felöltöztethetjük a Z generáció ikonját, „Bustin Jiebert” (Justin Biebert), de kereshetünk az egyik képen zöld bogarakat is. Tihanyi Áron pizza.net című munkájának alapja az 1980-as évek amerikai Pizza Connection pere, amely egy illegális szereket pizzériákon keresztül értékesítő maffiahálózat ellen zajlott. A játékban a megadott menüből kiválaszthatjuk és letölthetjük egy CD-re a számunkra tetsző zenei és filmes kalóztartalmakat, amelyeket haza is vihetünk. Ám mindezért cserébe meg kell adnunk személyes adatainkat.
A mű így egyszerre ünnepli a tartalmak szabad áramlását, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a szabadságnak ára is van,
visszaélésre is alkalmat ad, kiszolgáltatottá, sebezhetővé tesz bennünket. A döntésünkön múlik, mi éri meg nekünk. Dontasz Zoi Pneuma című sejtelmes, szürreális VR-világa magához vonzza a látogatót, és a mai alfáknál szorongásoldó, nyugtató jelleggel bír a vele való időtöltés. Ennek felismerése jegyében kezdte el a Bethesda Gyermekkórház is fájdalomcsökkentő terápiaként alkalmazni az ehhez hasonló munkákat. Ugyanakkor a virtuális világban nem otthonosan mozgó idősebb korosztálynál ez a VR-fantasy akár ellentétes hatást is kiválthat, lemérhetően érzékeltetve a generációs különbségeket.
A kiállítás exkluzív virtuális élményeit a VRtigo mint együttműködő partner jóvoltából megvalósult digitális és interaktív megoldások tették még teljesebbé, aktív és tanulságos időtöltést kínálva nemcsak az alfáknak, de az idősebb generáció azon tagjainak is, akik kellően nyitottak a mai nemzedék világa felé.
Mert a jövő most kezdődik, nem árt, ha értjük, mi történik benne, körülöttünk, és megismerjük, mi jár a mai fiatalok fejében,
mi foglalkoztatja őket. A kiállítás nagy tanulsága, hogy a fiatalok szinte ugyanazokra a témákra, problémákra fogékonyak, mint a korábbi generációk, csak épp más formában, gondolati tartalmakba csomagolva.
A #CONNECTED – Identitás, közösség és valóság a digitális térben című kiállítás a budapesti Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában tekinthető meg augusztus 28-ig.
Fotók: Kiss Imre
